Gyerekekből akkoriban volt elég, hiszen az 1952 -től 58 - ig regnáló népjóléti miniszter asszony, bizonyos Ratkó Anna, oly szigorúan tiltotta az abortuszt, hogy az a gyerek, amelyik megfogant, meg is született.
Miatta jöttem világra én is.
44 esztendős zsidó anyám, s az orosz hadifogságból alig hazavergődött apám aligha terveztek gyereket.
Apám, egy életen át idegen volt a főváros Újlipótváros nevezetű kerületében, lévén más vallású, s a háború előtti úri osztály, Horthy hadseregének tagja. Soha nem említette, hogy élete a háborúval, s az orosz hadifogsággal kettébe tört. Egyenes tartással viselte ócska kis állását egy szövetkezetben, mint anyagbeszerző. Tízfilléres alapon ultizott és a környék kocsmáiban hetente néhányszor savanykás fehérbort ivott. Apámnál szelídebb részeget nem láttam sosem. Ha volt benne egy kis bor, hamiskásan mosolygott, lassan beszélt s egy életen át nem értette, hogy anyám miért is utálja őt, aki iszik. Idősebb koromban, amikor apám részegségei miatt rendszeresek voltak már otthon a veszekedések, megkérdeztem anyámat, hogy miért nem válik el. Erre azonban soha nem tudott válaszolni. Mindenesetre gyermekkorom érzései közül legerősebben a szégyenre emlékszem. Szégyelltem, hogy anyámat a nagymamámnak nézték, hisz nem volt divat akkoriban negyven fölött szülni. S szégyelltem, hogy az én apám részeges.
Pedig nem volt az szegény. Semmivel sem ivott többet, mint bárki más. Ha anyám beenged volna alkoholt a lakásba, s megengedi, hogy esténként igyon egy fröccsöt a jó öreg, nem lett volna baj. Mivel azonban anyám szerint szesz nem teheti be lábát az ő lakásába, apám kénytelen volt munka után kocsmákba elkódorogni. Talán nem is ivott volna többet, egy-két kisfröccsnél. Azonban tudta szegény, hogy ha anyám megérzi rajta a bor szagát, veszekedni fog. Bánatában ivott hát még egy, majd egy negyedik, ötödik pohárral is. Addig azonban, amíg ő este, sőt néha későn este, kapatosan haza nem ért én nem tudtam elaludni. Hiszen a balhé, „a feküdj le Józsi, majd holnap számolunk “ kezdetű mantra felébresztett volna úgyis engem, aki a hallban aludtam.
