Élt aztán a házban, a földszinten egy szigorú özvegyasszony. A nevére nem, az arcára kicsit emlékszem. Az a fajta erős csontú, szikár, fekete nő volt, akinek jól áll, ha őszül. Rövidre vágott, mákos fekete hajára emlékszem, s arra, hogy felvidéki rokonsága lehetett, mert gyakran járt az akkori Csehszlovákiába, s onnan nekem, felteszem anyám kérésére, és finanszírozása mellett izgalmas dolgokat hozott. Olyan gumikakast, melynek bőre bársonyhoz volt hasonló, s ugyanezen anyagból labdát is. A néni a földszinten lakott. Konyhájának rácsos ablaka a poros kertre nézett. A háztömb gyermekeinek sivalkodását nehezen viselte, amikor már nem bírta tovább rossz magyarsággal ránk kiabált, hogy menjünk most már másik kertbe játszani.

Forrás. Fortepan

Ennek akadálya nem volt. Hiszen az újlipótvárosi beépítésnek köszönhetően, egy egy háztömbön belül, minden házhoz kert tartozott, s a kertek összeadódván egy egész grundnyi játszóteret képeztek. Bár a házak, melyekből 24 jelentette a háztömböt, saját kertjüket körbekerítették, a gyerekek számára ez nem jelentett akadályt. Könnyedén átjutottunk egyik kertből a másikba. Szüleink számára megnyugtató volt, hogy veszély ránk itt nem leselkedett. Voltak titkos, már-már félelmetes helyek is. A mi kertünkkel a sarkánál érintkező, fallal körülvett udvar például, valamiféle titokzatos, csak az akkori hatalom kiváltságosai által látogatott, kerthelyiségnek berendezett udvar volt. Falán egyensúlyozva jutottunk el távolabbi célpontokig. Nem volt ez a mutatvány veszély nélküli, hiszen a titokzatos elvtársak és elvtársnők utálták, ha kiváltságos életükre bárki rálátott, és csúnyán fenyegetőztek, ha a kőfalon végigfutó gyereket meglátták. Mégis mennünk kellett, mert vonzott az izgalom, s egyébként se tudtunk máshogyan eljutni a Kovács kettő nevezetű osztálytársamék udvarába. Kovács kettő nevét praktikus okból kapta, mivel az osztályban Kovács István nevű fiúból kettő is járt. A fiúcska csak tejet és csokoládét fogyasztott, vékony volt, csendes, szemüveges és rossz tanuló. Házmester apukája telenként fellocsolta az udvart, s kurblis korcsolyánkat magas szárú, barna, bőrcipőnkre csavarozva csúszkáltunk ottan sötétedésig.